A fiú feje finoman koppant a fa asztal lapján. Ragadós, sötét, elnyűtt felület. Sör és cigarettahamu keveréke teríti.

Ekkor még minden asztalon volt egy hamutartó. Az egész maga a hamutartó. A fiú feje tehát koppan az asztalon, a világ forog vele és nélküle. Távolról, a szomszéd teremből kiszűrődik a dob meg a basszus.

...ha az élet, amit élek tetszik neked, gyere és vedd el...

Az egyik, ha nem az első koncertje életében. Az egyik, ha nem az első berúgása életében. Vodka és narancs. Kb. 30 perce még minden jó volt és szép, futottak a királydombon a lánnyal, a virágos nevűvel, semmi céllal csak a mámortól hajtva. A fiú még a pólóját is eldobta valahova, mert nyár volt, meg meleg és a szabadság ölelő karja először ragadta meg. Övék volt az este, bár csak 9 óra volt, de 14 évesen az már maga az "éjszaka". Önfeledten, felszabadultan, gondmentesen, fiatalon és bohón. 30 perce még álmodott arról, hogy megcsókolja a virágos nevű lányt és együtt sétálnak haza a hűvös nyári estén kéz a kézben.

...üljenek a fiúk ölébe a lányok, ha másképp már nem férnek el...

A másik srác jött, látott és győzött. Jó időben, jó helyen ahogy mondani szokás. Persze sok minden másra is lehet fogni, köztük gyúlt ki a szikra és a többi... A fiú így megragadta a vodkás üveget és nagyokat húzott belőle, miközben öles léptekkel elindult a PeCsa felé. Mire beértek már alig állt a lábán, a szűz mája nem bírta a tempót, így leültették egy asztalhoz, a virágos nevű lány pedig eltűnt a tömegben.

Villódzó fények, izzadt emberek, sör, cigi és szotyi. A srác feje az asztalon, körülötte cserélődnek az emberek mint valami montázsban. A szeme csukva, de a gondolatai cikáznak. Táncolni akar, bulizni de lábra sem bír állni. Elszúrta az esélyét, mint már korábban is, mással is. Ez így nem mehet tovább, valamit tenni kell, menni kell. Feltápászkodik, kapaszkodik amibe csak tud. Elindul a tömegen át, az alkoholtól erősen és határozottan... egy kis pogo a kijárat felé.

Hazaindul, a hűs szellő jól esik, kicsit kevésbé homályos a világ. Egyedül rója az utcákat, nem lakik messze, de ez a belváros, kiszámíthatatlan, sötét, veszélyes. Máskor észrevenné a sarkon álló csapatot, de most minden ködbe burkolódzik. Elmegy köztük, rájuk sem néz, de ők látják. A bakancs, a kockás nadrág és a felnyírt haj errefelé nem jó védjegy. Érzi, hogy összekoccan a bokája, elveszti egyensúlyát és zuhan. Zuhan a mélység felé, nincs védőháló, csak a feneketlen, elemésztő fájdalom. Cipők és öklök, könyökök találják meg, védekezni nincs mód, ok vagy indok.

A fiú feje finoman koppan az aszfalton. Ragadós, sötét, elnyűtt felület. Vér és elmúlás keveréke teríti.