Május van, hajnali 5, már világosodik.

Kilépek a kertbe, a kutya ugat. Már egy hónapja itt lakom ebben a házban, de még mindig nem szokott meg. Kurva idegesítő. Behúzom magam mögött a kaput, jobbra nézek, majd balra, sehol egy lélek. Hűvös a reggel, de nem bánom, jobban felébreszt mint egy erős fekete. Olyan kihalt az utca, mintha senki nem élne itt. Talán így is van. Talán amíg aludtam az összes emberi lény egyszerűen csak eltűnt a Föld színéről. Csak én maradtam, fajunk utolsó hírmondója, ezen a hatalmas planétán egymagam.

Elindulok, keresem az élet jeleit. Mindenhol üresen álló autók, pár eldobott szemét. Senki nem fogja már összeszedni. Egy macska dörgölőzik a kerítéshez, lassan, kimérten. Nemes állat, a maga ura. Pár nap múlva éhes lesz és vadászni fog - gondolom magamban. Attól, hogy gazdáik elpárologtak, számukra még nem áll meg az élet. Hajnal van, tiszta az ég, messzire ellátni. Látom ahogy egy gyár kéménye ontja magából a szürke füstöt. Még pár óra is kialszik, lévén nincs senki aki táplálja.

Mivé lesz a Föld ha nem élősködünk rajta? Mi lesz a házainkkal, a játszóterekkel, a full extrás autóinkkal, a befektetéseinkkel és a műholdjainkkal?

Távolról hallom egy robbanás hangját. Egy repülő csapódott be a szomszéd kerületbe. Nem volt senki aki leszálljon vele.

Tovább sétálok, hisz már nem sietek sehova. Az idő mint mértékegység elvesztette jelentőségét. Csak addig volt fontos amíg igazodni kellett más emberekhez. Most csak én vagyok és a város. Hűvös, kietlen, szép és ronda is egyben. Nem gondolkozom azon mihez kezdjek, mi célja ezentúl az életemnek, hiszen eddig sem tudtam biztosan. Egyszer azt olvastam, hogy ha az emberi faj kihal, a természet szép lassan visszafoglalja a maga területét, majd sok-sok ezer év múlva az egyetlen emberre emlékeztető dolog a Holdra tűzött zászló és az otthagyott "szemét" lenne. Irónikus nemde? Minden ami marad belőlünk egy olyan helyen lesz vákumba zárva, ahol alig pár napot töltöttünk...

Odaérek a találkozási pontra, beszállok a kocsiba és hagyom, hogy bevigyenek dolgozni. Ez a nap is csak olyan mint a többi. Nem tűntek el az emberek, nem váltak porrá és nem adták vissza a Földet a természetnek.