Ez a két szó egy barátom blogjának címe..

Felmerül a kérdés jó ötlet-e egy blogot egy másik promózásával kezdeni? A válaszom egyszerű: bele sem kezdtem volna a saját oldalamba, ha nem lett volna ez a két szó. (És még egy másik barátom blogja, de róla majd később)

Számomra ez a két szó Budapestet jelenti. Minden bájával és bajával, minden bűzével és bűnével. Ez egy bűnös hely, egy bűnös város. (Nope). Igaz ugyan, hogy más európai nagyvárosokhoz képest a mi fényeink falusinak tűnhetnek, de aki járt már a nagykörúton szombat éjszaka és érezte azt amit én érzek hétről hétre az tudja miről is van szó.

Egy szimpla hétfő este volt, találkoztam ezzel a lánnyal, akivel múltunk van, nem egyszerű, sőt bonyolult. Nem volt kedvem sehova beülni, nyakamba akartam venni a várost, kimenni a Dunapartra és sétálni a kivilágított utcákon. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe (ez jellemző ránk) hogy elfelejtettünk leszállni a buszról és egyszer csak Budán voltunk. Hirtelen ötlettől vezérelve már a Gellért-hegyre kaptattunk fölfelé, egyik személyes kedvenc helyemre, hát ha valahonnan, onnan lehet látni a fényeket és a nagyvárost. Romantika nélküli romantika volt ez, minden pihenőnél megálltunk, nosztalgiáztunk, ki-ki elmesélte személyes történeteit a városról, az emberekről és úgy mindenről. Próbáltuk beleképzelni magunkat a rohanó emberek fejébe, a hidakon cikázó autók és az alattunk sürgölődő férfiak és nők hétköznapjaiba. Megállt körülöttünk az idő, szinte kiszakadtunk belőle és csak megéltük a pillanatot. Hajók úsztak fel s alá a Dunán mi pedig csak álltunk és néztük az alant elterülő csodavilágot. A kontraszt a 'hegy' és a város között magával ragadott minket, mintha sötét sarokból figyelnénk a kivilágított táncparkettet, ahol mindenki más sajátos táncát lejti az élet selejtezőjében. A lányt nemrég hatalmas veszteség érte.

A felépülés - ha egyáltalán lehetséges - még jó ideig eltart majd. Próbálok mellette állni és minden erőmmel támogatni, közben pedig nem túllépni egy határt. Mint mondtam, múltunk van és bonyolult..

Egy sétarepülő zúg el a fejünk fölött, lenéz de nem lát mást, csak a fényeket és a nagyvárost..