Választunk valakit. Nem véletlenül. Mert jó vele. Együtt kelünk, fekszünk hónapokon, néha éveken át. Értjük és érezzük a másik embert. A gondolatait, a rezgéseit, a hanglejtésének változását, egyszóval mindent ami Ő.

Aztán valami elromlik, eltörik. És egyik pillanatról a másikra ki kell, ki kellene szakadnia az életünkből, testünkből, lelkünkből. Néha ez nem megy könnyen. Vágyakozunk, visszanézünk...

Hazafelé azon gondolkodtam milyen jó lenne egy tisztító eső, egy hatalmas vihar, ami tombol, eláztat, lecsupaszít és kitöröl mindent a múltról, tiszta leszel kívül-belül. A szemedben összemosódik könny és eső, a bőrödön csurog lefelé a víz, az összefüggő esőfüggöny jobban beterít mint egy kiadós zuhany. És mikor az eső elcsendesül csak állsz tanácstalanul. Nem tudod merre indulj, mihez kezdj. Mintha félig üres lennél. Kicsit az is vagy.