A fiú feje finoman koppant a fa asztal lapján. Ragadós, sötét, elnyűtt felület. Sör és cigarettahamu keveréke teríti. Ekkor még minden asztalon volt egy hamutartó. Az egész maga a hamutartó. A fiú feje tehát koppan az asztalon, a világ forog vele és nélküle. Távolról, a szomszéd teremből kiszűrődik…

Választunk valakit. Nem véletlenül. Mert jó vele. Együtt kelünk, fekszünk hónapokon, néha éveken át. Értjük és érezzük a másik embert. A gondolatait, a rezgéseit, a hanglejtésének változását, egyszóval mindent ami Ő. Aztán valami elromlik, eltörik. És egyik pillanatról a másikra ki kell, ki kellene…