...itt állok a kapui előtt.

Az egész blog hirtelen felindulásból született, csak ki akartam írni magamból ezt-azt ami akkor épp bennem volt, persze ha csak erről szólna az egész ahhoz nem kéne egy nyilvános felület.

Mégis miről szól akkor?

Egy srácról aki nem mindig akar felnőni, aki nem szereti elfogadni a dolgokat csak azért mert úgy vannak ahogy és a közönyt tekinti a mai világ egyik legnagyobb betegségének. Nem véletlen, hogy egy olyan könyv után adtam címet blogomnak, ahol a főhős mindig kérdezett.

Szókratésznek tulajdonítják az idézetet, miszerint: "Egyvalamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit."

Ez velem sincs másként. Figyelek, tanulok, hibázok és levonom a következtetést. Tanulhatnék persze mások hibáiból is, de semmi sem tesz olyan mély hatást az emberre, mintha valamit saját bőrén tapasztal meg.

Nem tudom még mi a célom az írással, nem tervezek felépíteni belőle valamit. Egyszerűen csak álltam egy ajtó előtt és benyitottam rajta. Ha találok bent gondolatokat, azokat leírom. Olyan ez mint egy kis kék notesz, benne szavakkal.

Itt tartok most. Hogy mi lesz a vége nem tudom. De valami elkezdődött. Tavasz van. Sétálni megyek.