Az önmegismerés rögös útját járom...

Mondhatnám, de nem lenne igaz. Az előbbi mondat arra engedne következtetni, hogy van egy kijelölt ösvény amin haladok, csak épp göröngyökkel és bukkanókkal teli. Itt nem erről van szó. Sokkal inkább egy csónak vagyok a nyílt tengeren. Hánykódom hullámról-hullámra, partot sehol nem lelek, csak remélem, hogy a jó irányba evezek. Néha szélcsendbe kerülök és egy helyben toporgok, máskor elkap egy erős széllökés és messzire repít. Vajon jó az irány? Ki tudja..

Amikor megismertem őt, nevezzük Sonjának még semmi különös nem történt. Közös baráti társaságba keveredtünk. Vékony, jó alakú lány, vörös hajjal (az egyik gyengém) és bájos arccal, valamint egy nagyon különleges szexepillel. Elsőre mégsem fogott meg, nem tetszett, meg is mondtam neki egy kettesben elköltött cigi alkalmával. Ezen Ő nagyon megbotránkozott, nem szokott hozzá az ilyesmihez (nem nagyképűségből, egyszerűen csak ez volt az igazság).

Teltek-múltak a hetek, talán hónapok is. Egy bulis este egymás mellé keveredtünk a táncparketten. Amit akkor éreztem, azt valami robbanásszerű sokkhoz tudnám hasonlítani. Ez a csaj fantasztikus - gondoltam magamban -  és nem csak a hihetetlen szexuális kisugárzása miatt, de valami olyan dolgot találtam benne amit előtte még talán senkiben. Laza életigenlést, a vágyai megélését, nyitottságot és dinamizmust. Elsöprő erejű találkozás volt ez, egymás újra felfedezése. A történet itt nagyjából véget is ér. Pár csók elcsattant, de mindig volt valami ami megakadályozott minket a továbblépésben. Egy expasi, egy kapcsolat ami hirtelen csapott le rám, egy kapcsolat ami hirtelen csapott le rá és megannyi érzés és akadály amit az élet gördített elénk... vagy mi magunk elé?

Élvezzük húzni egymás agyát? Élvezzük, hogy pár érintéssel el tudjuk juttatni a másikat a szexuális vágy határáig? Közel állunk egymáshoz lelkileg és egy vékony pallón egyensúlyozunk, alattunk pedig egy baldachinos ágy, amibe időnként belerántanánk egymást. Azt hiszem igen. Ha le tudnám zárni magamban, megtenném. Ha tudnám, hogy a történetünk nem úgy fejeződik be, hogy egy estén - mikor mindketten készen állunk rá - letépjük egymásról a ruhát és kiszabadítjuk az eddig elfojtott vágyainkat talán elengedném.

Ez a helyzet a csónakkal, nem tudom mikor és hol fogok kikötni, de néha összetalálkozom más csónakokkal akik ugyanúgy elvesztek az élet végtelen tengerében és keresik a helyüket, magukat, az utat...